женская одежда украина женская одежда киев женская одежда харьков женская одежда интернет магазин женская одежда одесса женская одежда купить

"Tudatom, hogy én még jól vagyok..." Írott és tárgyi emlékek az első vilgáháborúból

Szeptember 21-én, vasárnap 17 órától a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban kiállítás nyílik a Nagy Háború 100. évfordulójára. A kiállítást József Álmos helytörténész méltatja. Zayzon Ágnes és bandája Kelet felől jön egy vonat… címmel népzene-összeállítást ad elő az első világháború 100. évfordulójára, közreműködik még Mátray László színművész és a csernátoni férfi dalcsoport. 

Négy évig zajlott a véres küzdelem három kontinensen, mely több mint tizenötmillió ember halálát okozta. A kisközösségeket tekintve minden család őriz erre az eseményre vonatkozó emlékeket, a nagyszülők, dédszülők történeteit, megsárgult fényképeit. Ezek a személyes emléktárgyak, ha kikerülnek a családi emlékezetből, gyakran válnak múzeumi tárgyakká. A Haszmann Pál Múzeum is számos I. világháborús tárgyi emléket őriz gyűjteményében. Ennek hátterét adják a kiállításon bemutatandó I. világháborús fényképek, tábori levelezőlapok, emlékes füzet, napló.

A világháborús írott és tárgyi dokumentumok, emlékezések segítségével próbáljuk rekonstruálni az adott történelmi esemény egy bizonyos szakaszát, mozzanatait, rávilágítva arra, hogyan élte át az egyén, egy szűkebb közösség, Alsócsernáton, a háromszéki ember az első világháborút.

Ez a centenárium nem lehet ünnep, de a nagy háborúra emlékezni kell – nemcsak a hősökre –, és emlékeztetni is annak legembertelenebb körülményeire.

  A háború ideje alatt a fényképkészíttetés, fényképküldés kiemelt szerepet kapott, az otthoniak és a fronton harcoló katonák közt  talán legszemélyesebb, legközvetlenebb kapcsot jelentette, ugyanakkor fontos hírvivőnek is számított. 

 A kiállításon bemutatandó képanyag jelentős része híres fényképészetekben – mint a sepsiszentgyörgyi Gyulai, Gere, a  kézdivásárhelyi Bogdán, Pap és a brassói Adler –, valamint a fronton készült. 

 A katonalevelek példájával bizonyítható a tény, hogy ezek túlnőttek a puszta személyi kapcsolattartáson, hiszen a szűkebb közösség  mindig értesült arról, ha valaki hírt kapott a frontról. A leveleket együtt olvasták, látható, központi helyre tették, beszéltek róla. Ez  azért is fontos volt, mert gyakori a bajtársról, falusfélről, szomszédról, rokonról, ismerősről küldött híradás bennük. Ezért a  sorsközösség kifejezőeszközei is voltak ezek az iratok. 

A szubjektív hangú, személyes dokumentumok a közösség egészét képviselik, hiszen egy közösen megélt időszak lenyomataiként hagyományozódtak ránk.

„Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam...”

1914. június 28-án a boszniai hadgyakorlat befejezése alkalmából Szarajevóba érkező Ferenc Ferdinánd és felesége merénylet áldozatai lettek. Gavrilo Princip szerb diák neve beíródott a történelemkönyvekbe. A Monarchia hatalmát e merénylet véglegesen megrendítette. A nép körében is egyre inkább terjedt a híre az összeomlásnak és az elkerülhetetlen háborúnak. Ebben a zavaros időszakban hangzott el Ferenc József császár azóta sokat idézett mondata: „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam...” 

Már júliustól megkezdődtek a hadüzenetek, elsőként az Osztrák–Magyar Monarchia üzent hadat Szerbiának. II. Vilmos császár a következő szavakkal biztatta a hadba vonuló katonákat: „Mire lehullanak a falevelek, hazajönnek a katonák.” Azonban a remélt villámháború helyett belesodródtak a szinte öt évig húzódó első nagy világégésbe, a Nagy Háborúba. Az általános mozgósítás annyira hirtelen érkezett, hogy alig volt idő átgondolni racionálisan a következményeket. A hadkötelesség minden egészséges, 43 év alatti férfit érintett, később, a helyzet súlyosbodásával az 52 évesekre is kiterjesztették ezt. 

Négy évig zajlott a véres küzdelem három kontinensen, és több mint tizenötmillió ember halálát okozta, ennek következményeként szétesett az Osztrák–Magyar Monarchia, Trianon lehasította Magyarország kétharmadát. Ráadásul ez az igazságtalan békerendszer miatt tört ki a második világháború, amely hatvankétmillió áldozatot követelt…

Ez a centenárium nem lehet ünnep, de a nagy háborúra emlékezni kell – és nemcsak a hősökre –, de emlékeztetni is annak legembertelenebb körülményeire, kezdve az éhínségtől a betegségekig.

Az I. világháborúban a hadszíntereket égtájak szerint – nyugati, délnyugati, déli, keleti – nevezték el. Földrajzi adottságai miatt a déli hadszíntér volt a legmostohább. A magyar haderőnek délen a németekkel, bolgárokkal együtt a szerbek, montenegróiak, románok, görögök voltak az ellenfeleik. 

A világháború magyar mérlege

A világháború alatt a Monarchiában közel 9 millió férfi és mintegy 100 ezer nő öltött egyenruhát. Magyarország területéről 3,4 millió fő vonult be katonai szolgálatra, a hadiüzemekben, bányákban vagy népfelkelő kötelezettség alapján még további 800 ezer embert foglalkoztattak. 

A legtöbb magyar alakulat az orosz, illetve olasz hadszíntéren harcolt. A történelmi Magyarország vesztesége 600 ezer halott és mintegy 800 ezer hadifogoly volt. A háború utolsó két évében az osztrák-magyar haderő éves élelmiszerszükséglete lisztből 700 ezer tonna, burgonyából 200 ezer tonna, húsból 380 ezer tonna. Egyedül az olasz fronton harcoló Isonzó-hadsereghez 1917 márciusáig 15 millió levél, illetve levelezőlap érkezett, míg onnan elküldésre került 23 millió közönséges és 100 ezer ajánlott levél. A fronton a legfontosabb színtér a lövészárok volt, melynek állapota összefüggött a terepviszonyokkal. 

Az 1914 júliusában a 676 443 km² területű, 52 millió fős népességgel bíró Osztrák–Magyar Monarchia Európa egyik vezető nagyhatalma volt. A közös hadsereghez Magyarország népessége arányában évente 70 ezer, a honvédséghez 25 ezer fővel járult hozzá. Új fegyvereket, technikai vívmányokat késve vagy egyáltalán nem vezettek be, aminek következtében az osztrák–magyar haderő nem volt felkészülve egy hosszabb ideig tartó, nagyobb méretű összecsapásra.

A július végi mozgósítás után hat hadseregbe vonták össze a hadtesteket. A hadsereg-főparancsnok által irányított haderő 52 gyalog és 11 lovashadosztályból tevődött össze, létszáma 3,2 millióra rúgott. 1914 nyarától Frigyes főherceg, gyalogsági tábornok állt ezek élén, de a tényleges vezetés továbbra is Franz Conrad von Hötzendorf gyalogsági tábornok, vezérkari főnök kezében maradt. 1916 decemberében IV. Károly vette át Frigyes helyét, a vezérkari főnöki posztra 1917 márciusában Arthur Arz von Straussenburg gyalogsági tábornok került. Ausztria–Magyarország szempontjából a világháborúban végig az orosz volt a fő hadszíntér, ott ütköztek meg egymással a főerők. 

1918 novemberében az 51 hónapig tartó küzdelem Ausztria-Magyarország teljes katonai vereségével végződött. Az összeomláskor a csapatok mindenütt az 1914-es államhatárokon kívül álltak. 

Ha a magyarságnak a török hódoltság utáni és a II. világháború előtti korszakát nézzük, nem találunk olyan gyökeres változást, amilyen az I. világháború alatt végbement. Ez az történelmi esemény véget vetett a patriarchális jellegű életviszonyoknak, az úgynevezett boldog Ferenc József-i kornak. A háború hatására az addig meglehetősen zárt paraszti világkép jelentős módosuláson ment át. Társadalomtörténeti szempontból is jelentős változást hozott a nők tömeges bevonása a háborús eseményekbe. Az első világháború során alkalmaztak először tömegméretben nőket férfiak ápolására, nemcsak Nyugat-Európában, de a Monarchiában is. Az ápolónők illetményeit a császári és királyi hadügyminisztérium 1915. évi 29445/14. számú rendelete határozta meg, mely ugyanolyan elbánást biztosított nekik is, mint a közkatonáknak. 

Az I. világháború évei alatt Alsócsernátonból 175 férfi ment a frontra, ebből 73-an soha nem tértek haza. Felsőcsernátonnak 62, Ikafalvának 13 hősi halottja volt. Albisban is a lakosság számarányához mérten nagyszámú elesettről tudunk.

 

    „Vă dau de veste, că încă sunt bine...”

    Amintiri scrise şi materiale din Primul Război Mondial

   Muzeul „Haszmann Pál” păstrează în colecţie numeroase obiecte memoriale datând din Primul Război Mondial. Expoziţia de faţă,  care comemorează prima mare conflagraţie mondială, oferă o selecţie din aceste relicve, prin prezentarea unor fotografii şi cărţi      poştale de front, respectiv a unor jurnale scrise în timpul evenimentelor militare.

 În timpul războiului, elaborarea şi trimiterea fotografiilor a avut un rol deosebit, reprezentând, poate, cea mai directă şi personală legătură între soldaţii de pe front şi cei rămaşi acasă, fiind totodată şi un mesager important în acest sens. O parte semnificativă a materialului vizual expus de noi provine din ateliere foto renumite – cum ar fi cel al lui Gyulai şi cel al lui Gere din Sf. Gheorghe, cel al lui Bogdán şi cel al lui Pap din Tg. Secuiesc, cel al lui Adler din Braşov –, respectiv a fost pozat chiar pe frontul de luptă.

 În materialul expus o secţiune de importanţă majoră o constituie documentele personale, cu caracter şi ton subiectiv – cărţi poştale de front, jurnale, caiete cu amintiri –, care ne-au rămas până astăzi ca amprente ale unei perioade cutremurătoare, aşa cum aceasta a fost trăită de o întregă comunitate de suflet. Scrisorile soldaţilor au depăşit sfera menţinerii legăturilor personale dintre expeditor şi destinatar, comunitatea în sine a fost informată ori de câte ori un membru al acesteia a primit vreo veste de pe front. Scrisorile erau citite în comun, au fost aşezate într-un loc public, vizibil, s-a discutat îndelung despre conţinutul lor. Acest lucru era important şi prin prisma faptului că în scrisori se găseau deseori veşti şi despre camarazi, consăteni, vecini, rude, cunoştinţe din aceeaşi comunitate.

„M-am gândit la toate, am chibzuit totul...”

 La 28 iunie 1914, arhiducele Franz Ferdinand şi soţia lui, sosiţi la Sarajevo cu ocazia terminării unor exerciţii militare din Bosnia şi Herţegovina, îşi pierd viaţa în urma unui atentat. Făptuitorul, studentul sârb Gavrilo Princip şi-a înscris numele în istorie în acest mod tragic. Puterea Austro-Ungariei primeşte o lovitură fatală în urma acestui atentat. În vremurile tulburi de atunci a fost rostită de către împăratul Franz Joseph memorabila frază, deseori citată de atunci: „M-am gândit la toate, am chibzuit totul...”

Încă din iulie încep declaraţiile de război, mai întâi Austro-Ungaria declară război Serbiei. Împăratul Vilhelm al II-lea încurejează soldaţii care merg pe front cu următoarele cuvinte: „Până cad frunzele, vă veţi întoarce acasă.” În loc de războiul-fulger plănuit urmează, însă, o conflagraţie mondială care va dura aproape cinci ani, fiind cunoscut sub denumirea de Marele Război, răpind în vâltoarea frontului pe toţi cei implicaţi. Mobilizarea generală se produce atât de brusc, încât nici nu prea este timp pentru a trece în revistă în mod raţional consecinţele posibile. Toţi bărbaţii sănătoşi, cu vârsta sub 43 de ani sunt obligaţi să meargă în armată, iar mai târziu, odată cu agravarea situaţiei de pe front, obligativitatea este extinsă şi asupra celor cu vârsta de până la 52 de ani.

Bătăliile sângeroase se desfăşoară timp de mai bine de patru ani, pe trei continente, ducând la moartea a mai mult de cincisprezece milioane de oameni, şi ca urmare a războiului se destramă Imperiul Austro-Ungar, iar Tratatul de la Trianon smulge două treimi din teritoriul Ungariei de atunci. Mai mult, din cauza acestui acord de pace controversat va izbucni mai târziu cel de-al Doilea Război Mondial, care va avea 62 de milioane de victime...

În Primul Război Mondial, câmpurile de luptă erau denumite după punctele cardinale (vestic, sud-vestic, sudic, estic). Din pricina condiţiilor sale geografice, cel sudic era cel mai anevoios. Aici, în sud, armata ungară avea de înfruntat, împreună cu germanii şi bulgarii, trupele militare ale Serbiei, Muntenegrului, României şi Greciei.

Bilanţul maghiar al Primului Război Mondial

 Pe parcursul acestui război, în tot Imperiul Austro-Ungar aproape 9 milioane de bărbaţi şi circa 100 de mii de femei au îmbrăcat uniforma militară, şi au participat la bătălii. Pe tot teritoriul Ungariei, 3,4 milioane de persoane s-au prezentat pentru serviciul de front, iar în uzinele militare, în mine şi ca voluntari de război, încă 800 de mii de persoane lucrau în contextul beligerant.

Din Cernatul de Jos au plecat pe front 175 de bărbaţi, dintre care 73 nu s-au mai întors. Cernatul de Sus a avut 62 de soldaţi căzuţi eroic pe front, Icafalău, la rândul său, 13. Din Albiş proveneau de asemenea, în raport cu numărul locuitorilor săi, destul de mulţi soldaţi care au pierit pe front.

Cele mai numeroase trupe ungare erau angajate în bătăliile de pe câmpul de luptă rusesc şi cel italian. Pierderile umane totale ale Ungariei istorice însumează 600 de mii de morţi şi aproximativ 800 de mii de prizonieri de război.

 

 http://www.hirmondo.ro/web/index.php/riport/59423-Tudatom-hogy-vagyok.html