женская одежда украина женская одежда киев женская одежда харьков женская одежда интернет магазин женская одежда одесса женская одежда купить

Csernátoni Burrogtató 2016.

Egyre messzebbre hallatszik a Csernátoni Burrogtató hívó hangja

http://www.hirmondo.ro/web/index.php/riport/81531-Idutazs-traktorral.html

Időutazás traktorral 

Látványos, ugyanakkor gondosan megszervezett rendezvénnyel rukkolt elő szeptember 17-én a csernátoni Haszmann Pál Múzeum. Kétség nem fér hozzá, hogy az égiek is áldásukat adták a 4. Csernátoni Burrogtatóra, mert talán az idei indián nyár utolsó meleg napját élvezhette az a rengeteg ember, aki azért érkezett a skanzenbe, hogy a veterán traktorokat megcsodálja. 

Daczó H. Barna

Tizenhárom géptulajdonos érkezett kilenc helységből, emellett a múzeum gyűjteményéből két traktor és egy régi favágógép vonult fel. A felvonulók sorát az Agrowest BMB cég egy-egy új traktora nyitotta, illetve zárta.

Traktorokkal, mezőgazdasági gépekkel érkezett Albisból Bakcsi László, Szentkatolnáról Dénes Gyula, Szász János és Szász Csaba, Kézdialmásból Kelemen András, Tibódról Gál Levente, Csíkszeredából Kurkó János, Rákossy Levente, Csernátonból Mike Szilveszter, valamint Bod József Lázár aki Makó Tibor traktorját vezette, Lemhényből Nagy Mihály traktorját Nagy László hozta el, és természetesen ismét jelen volt a Magyarország legnagyobb traktorgyűjteményével rendelkező Lévay Sándor gyöngyösi vállalkozó, gépgyűjtő, a rendezvény támogatója és állandó partnere, akinek idén is négy gépe pöfögött el a faluközpontig és vissza. 

Életet leheltek a gépekbe 

A csernátoni múzeum mezőkövesdi testvérintézménye, a Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum szeptember első hétvégéjén immár 18. éve szervezi meg a gépésztalálkozóját, ebből ihletődve, hasonlót kívánnak meghonosítani itt, Háromszéken is. 

– A gépgyűjtemény javítása, karbantartása kisebb méretekben folyamatos volt az előző évtizedekben is, mindig volt olyan gépészbarátunk, aki nekilátott, jó szaktudásával megjavított egy-egy stabil motort, régi gépet. Aztán Lévay Sándor egy alkalommal ellátogatott a múzeumba, és a gépgyűjtemény láttán nagyon fellelkesült, hogy ezekbe a gépekbe életet kellene lehelni, felajánlotta segítségét – idézte fel a kezdeteket D. Haszmann Orsolya muzeológus, szervező. 

Így rendezték meg a csernátoni múzeum 40. évfordulóján, 2013-ban az első Burrogtatót. 

– A névötlet egy 1996-os rendezvény nyomán született meg, amikor édesapám elhívta Csernátonba Sylvester Lajos néhai újságírót, hogy lesz valami burrogtatás, jöjjön, nézze meg, írjon róla. Lajos bácsi, nagyon jó újságírói érzékkel, úgy fogalmazta meg, hogy Burrogtattak Csernátonban. Megtetszett nekem ez a szó, így született meg a rendezvény neve – mesélte.

Az előző évekhez hasonlóan, idén is az egyébként háromszéki gyökerekkel rendelkező Kádár Zoltán, a mezőkövesdi testvérintézmény igazgatója és Lévay Sándor szervezte be a magyarországi gépészeket, de a rendezvény hírének köszönhetően akadtak olyanok is, akik önként jelentkeztek, hogy eljönnének megnézni, mi van itt nálunk, segítenének a gépeink javításában.

– Eddig 4–5-en jöttek segíteni egy-egy alkalommal, idén tizenketten érkeztek Gyöngyösről, Szarvasról, Gyálról, Mezőkövesdről, Albertirsáról és Szentkirályról, és már múlt hét közepétől előkészítettek mindent, megjavítottak néhány stabil motort, újra üzembe helyezték a gépeket – részletezte a házigazda.

 „A rendezvény kinövi az udvart”

Lévay Sándor lapunknak így nyilatkozott: „Igyekszünk tevékenyen részt venni a Csernátoni Burrogtatón, mindent megteszünk azért, hogy a múzeum gyűjteményében található gépek működőképesek legyenek. Örülök, hogy most burrog el mellettünk az a gép, amelyik negyven évig mocsárba volt süllyedve, és amelyből egy álló napig próbáltuk csak a dugattyút kiszerelni. Rendkívüli öröm és büszkeség, hogy a saját „lábán” megtette a felvonulást, és vissza is tért. Tavaly megjósoltam, hogy a rendezvény kinövi az udvart, és láthatjuk, az emberektől és a gépektől nehezen lehet elférni. Idén két Hofherr- és két Dutra-traktort hoztunk ide egy nyerges vontatóval. Bárhová megyünk Európába, igyekszünk a magyar gépgyártást megmutatni. Remélem, jövőre is visszatérünk, már tavasszal, nyár elején, hogy előkészítsük a következő Burrogtatóra a bemutatásra szánt gépeket.” 

Idén újdonsággal is szolgáltak a régi gépek szerelmeseinek a szervezők, hiszen, míg előző években traktorokat, stabil gépeket indítottak be, szombaton cséplés-bemutatót is végignézhettek. A múlt század elején készült cséplőszekrényt egy McCormick-traktor hajtotta meg. 

Az előkészületekben és a bemutatón olyan helyiek és környékbeliek is segítettek, akik annak idején csépeltek ilyen gépen, mint Rákosi Albert (Albis), Lukács Vilmos (Felsőcsernáton), Cseh Mihály (Alsócsernáton). 

– A cséplőszekrény Nagybaconból került a múzeumba, Boér Árpád bácsitól, akinek az édesapja építette meg, és sokáig használta. Szíjazatot raktunk rá, és lehetett látni, hogy még mindig jól végzi a dolgát. Elhívtuk Árpád bácsit is a rendezvényre, és megilletődve látta, amint a gépe működik. Ő annak idején felújította e gépet, nem csak csépelt vele, a keze munkája is rajta van – osztotta meg lapunkkal Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus.

Van, aki tovább vigye a hagyományt

A rendezvény arculatát sem bízták a véletlenre a szervezők, plakátokról, emléklapról és pólókról Kolumbán Hanna képzőművész munkája köszönt vissza, melynek alapját a 9 éves Dimény-Haszmann Örs rajza adta. Ennek kapcsán D. Haszmann Orsolya örömmel újságolta, „több téren is nevelődik az utánpótlás itt az udvarban. A gépészünk, Haszmann Lajos (Tóni) unokatestvérem, aki testvérével, Lászlóval, nagybátyáimmal, édesapámmal, a család minden férfitagjával együtt rengeteget javítja, rendezi, folyamatosan karban tartja a gépeket és azok környezetét. Nevelődik a következő, negyedik nemzedék is, hiszen Gabriella unokatestvérem fia, Zalán állandóan a gépek körül forog, szereli ezeket, és óriási élményt jelentett számára, hogy a felvonuláson, felnőtt felügyelete mellett, elvezethette az egyik favágógépet. A családban minden fiúgyerek ragaszkodik valamilyen módon a régi gépekhez, van, aki lerajzolja, van, aki szereli, vagy épp vezeti ezeket.”

A rendezvény egyre népszerűbbnek bizonyul, idén a látogatók száma a szervezők szerint kétszerese volt a tavalyinak. 

– Tavaly is – úgy véltük – rengeteg embert megmozgattunk, és idén ezt is sikerült túlszárnyalni. Van valami a Burrogtatóban, ami miatt nagyon vonzó, és örvendek, hogy magukénak érzik az embe­rek. Sokan eljöttek Csernátonból, de rengeteg idegen arcot is láttam, ami szintén nagyon örvendetes. A vidékünk lakói mezőgazdálkodásból, gazdálkodásból éltek, élnek, és ezért is ragaszkodunk ennyire ennek régi tárgyi emlékeihez, hiszen ezekből az ősök munkája, élete köszön vissza. Ez a gyűjteménycsoportunk elsősorban a férfiakhoz, gépészekhez áll közelebb, de igyekszünk mindig olyan kísérőprogramokat kitalálni, hogy az egész családnak tudjunk valamilyen élményt nyújtani – fogalmazott D. Haszmann Orsolya.

Néptánc, szalonzene és gyerekjátékok

És valóban, kísérőprogramokban sem volt hiány. Partnerként bekapcsolódott a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete, akik székelyruhába öltözve a rendezvény egyik színfoltját képezték, míg a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző Szováti Mária által vezetett néptáncosai a millenniumi emlékünnepség 120. évfordulójára és a magyarok honfoglalásának 1120. évfordulójára emlékező villámcsődületükkel mozgatták meg a bámészkodókat. A kicsik és szüleik számára kézműves-programokkal is készültek a szervezők, Bagoly Erzsébet, Orbán Enikő, Maksai Ildikó, Haszmann Imelda és Haszmann Gabriella vezetésével lehetett nemezelni, fonni, varrni, festeni, Fákó Zsófia és Alpár, a csernátoni néptánccsoport vezetői tánc­házat tartottak, illetve népi gyerekjátékokat játszottak kicsikkel, nagyobbakkal. Aki estére megéhezett, az Enikő Vendégház jóvoltából ízletes bográcsos estebédet fogyaszthatott el a sátorban, ahol a Kovászna Megyei Művelődési Központ népi mesterségekhez kapcsolódó pannókiállítása és Lőfi Gellért által előadott, 20-as, 30-as évek szalonzenéje adta a hang és képi hátteret. Emellett a Székely Vendéglő lacikonyhája körül is nagy sürgés-forgás volt, csakúgy mint a Csernátoni kürtőskalács- és lángoskészítők sátránál, de lehetett még kecske- és bivalysajtot, finom borokat, fagylaltot kóstolni, továbbá egészséges, havasi mézet is vásárolni.

Köszönetnyilvánítás

A Haszmann Pál Múzeum munkaközössége köszöni a szervezésben nyújtott támogatást a Lédem 2000 Kft.-nek – Lévay Sándor vállalkozónak, gépgyűjtőnek, a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeumnak, a Kovászna Megyei Művelődési Központnak, anyaintézményének, a Székely Nemzeti Múzeumnak, a Bethlen Gábor Alapnak, a Communitas Alapítványnak, a Nexxon, az AgroWest BMB, a Bertis, a Diószegi Pékség, a Bene boltja, az MP Agro, a Julius Meinl, a Screw-Bolt cégeknek, Mocanu György egyéni vállalkozásnak, Tannin borháznak, Hegedűs Ferencnek, Csernáton Község Tanácsának, Kézdivásárhely önkormányzatának, Dabas Város Önkormányzatának, Nagy Mihálynak (Mezőhegyes), Kurkó Jánosnak, Barabás Áronnak, Máthé Sándornak, Luka Lorándnak és mindazoknak, akik bármivel is hozzájárultak a rendezvény létrejöttéhez. Köszönet a magyarországi gépészeknek, akik a múzeum munkatársaival együtt előkészítették a gépeket, motorokat a rendezvényre: Lévay Sándor – Gyöngyös, Kádár Zoltán – Mezőkövesd, Borgulya Gábor – Gyál, Csernus Mihály – Szarvas, Gyetván Róbert – Gyöngyös, Rimavecz Mihály – Szarvas, Terhes György – Szarvas, Kozma Ákos – Szarvas, ők a Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör tagjai, Molnár Pál – Mezőkövesd, Rávágyi János – Albertirsa, Tóth Béla Zsolt – Albertirsa, Sándor István – Szentkirály.