женская одежда украина женская одежда киев женская одежда харьков женская одежда интернет магазин женская одежда одесса женская одежда купить

Télidőben

http://www.hirmondo.ro/web/index.php/riport/75648-Tlidben-Haszmann-Mzeumban.html#.Vt0pDp9VtX8.facebook

 Télidőben a Haszmann Pál Múzeumban

Ha feladjuk hagyományainkat, elvesztünk 

Nagyon téved, aki azt gondolja, hogy a csernátoni Haszmann-műhelyben télen nincs tevékenység. A különbség csak annyi, hogy míg nyáron lépten-nyomon egy-egy „idegenbe”, táborozóba, tanulóba, szakmát ellesőbe botlik az ember, télen „csak” a háziak dolgoznak.

 A faragóműhelyben a két ifjabb Haszmann, Lajos (vagy Tóni – ahogy sokan ismerik) és László dolgozik. Egyikük kopjafát farag, a másik egy sulykolót díszít. A sarokban Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus egy tornácdíszítő elemre rajzol mintát, szabadkézzel, természetesen. Velük együtt Haszmann József és Lajos, valamint Bagoly Zoltán tanítják a szakmát az érdeklődőknek.

– Valóban nincs tábor télidőben itt, a múzeumban, de „idegen”, ha mindenkit így nevezünk, aki nem a házhoz tartozik, akad bőven. Van, akinek elromlik egy szerszáma, azt is meg kell javítani, van, akinek kiromlott egy régen állított kapuoszlopa, azzal nem lehet nyárig várni, mert rájuk dől az egész építmény, szóval járnak ide bőven, télen is, nemcsak a faluból, hanem az egész vidékről – magyarázza Pali bácsi. – A műhelyünk évente mintegy ezer embert fogad, elsősorban a Kárpát-hazából. Vannak, akik nyugatabbról jönnek, köztük „visszajárók”, egykori népfőiskolások, akik már az unokájukat hozzák Csernátonba. A múzeum látogatottsága pedig 10 ezer fölötti egy évben.

„Ne tétlenkedjen az a gyermek”

A népfőiskola az 1960-as években indult, de id. Haszmann Pál már azelőtt is foglalkozott gyerekekkel, hiszen azt vallotta, a fiatalok készségeit fejleszteni kell.

– „Ne tétlenkedjen az a gyermek, hanem tanuljon valami mesterséget”, ez volt az édesapám alapelve – meséli Haszmann Pál. – Igaz ugyan, hogy abban az időben a gyerekeket nem kötötte az asztalhoz a számítógép, de bármikor bebizonyítom, hogy most is „elrabolható” a gép elől akármelyikük, ha felkeltjük az érdeklődését egy tevékenység, egy mesterség iránt, ha örömét leli abban, amit saját kezével készít. Az első sikerélmény úgy elragadja a gyereket, hogy ezt a tapogatós telefont úgy leteszi, hogy este eszébe sem jut, hol hagyta – magyarázza a mester.

Meglátása szerint a gyerekek „elpuhulásához” a világ változása is hozzájárult. 

– Mi 6–7 éves korunkban állandóan a műhelyben matattunk, édesapám szerszámot adott a kezünkbe, fúrtunk-faragtunk. Alaptantárgy volt a kézimunka, benne a lányoknál a szövés, fonás, a fiúknál a faragás és egyéb mesterségek alapfokú elsajátítása, ami azzal is járt, hogy otthon, önmagának is el tudott egyes dolgokat készíteni az ember, és nem kellett mindenért a szomszédba, vagy az üzletbe rohanni. Fontos, hogy a gyereket ne szakítsuk el a valós világtól, a természettől. Fejlesszük a készségeiket, szépérzéküket, ízlésvilágukat, ezzel adva biztos talajt nekik, nevelve őket, ne zárjuk be egy dobozba, megmondva, miről gondolkozzanak, miként cselekedjenek – mondja. – Az idejövő gyerekeknek soha nem mondjuk, hogy nem jó dolog a számítógép. Ellenkezőleg, kimondottan hasznos, számos ismerethez sokkal könnyebben és gyorsabban hozzá lehet jutni, mint a mi időnkben, ugyanakkor igyekezünk értelmesebb foglalkozást ajánlani nekik, mint azok a játékok, amelyeknek egyetlen célja, a „pusztítsd el”. A világért sem akarunk mindenkiből fafaragót nevelni. Ha idejön egy gyerek, és ahelyett, hogy fát vésne, a bogarak után kószál egész nap a kertben, hagyjuk, hadd tegye, segítünk neki, hogy megismerje őket, megbarátkozzék velük.

„Kezemre való, mint a fehérnép”

Elsősorban gondolkodó embert szeretnének nevelni, aki nemcsak néz, hanem lát is, felfedezi önmagában és a környező természetben a szépet, a gyönyörűséget. Mindennek az alapja a rajz, a szabadkézi rajz. Akkor van jól, ha örömmel húzzák, ha „kezemre való, mint a fehérnép”. Az alapmotívum az életfa.

– A székely-magyar népművészet nem a minták gyűjteménye, hanem a jelképek üzenete. Szerencsés lenne a tárgyi anyanyelvet elsajátítani. Az életfa, világfa, vagy isten fája, vagy égig érő fa ősi jelképeink egyike. Ide tartozik még a nap, a hold, a csillagok, a lélek madár. Ott vannak a női jelképek: a tulipán, liliom, rózsa, mert a kapu, a ház az asszonynak is kell tetsszék, hiszen ő fogja teleszülni gyermekkel. A székelykapu nem zár ki senkit: áldás a bejövőre, békesség a kimenőre – írja számos helyen. A kapuzábén felszaladó életfa a nemzet életét, a nemzet jövőjét képezi le. A székelykapu képét a lelkükben hozták a Kárpát-hazába a hunok, a motívumokat megtaláljuk a csatokon, vereteken, öveken, tarsolylemezeken. Amelyik nemzet lemond ősei hagyományairól, az elveszett – szögezi le Haszmann Pál.

„A kisebbségi sors egy állapot”

Szerinte „kisebbségi létünk nyomorúsága” is okozza azt, hogy mostanában reneszánszát éli a székelykapu-állítás, mert az elnyomott nép ellenáll, és meg akarja mutatni, itthon van, hogy ez az ő szülőföldje, ahonnan nem akar elmenni.

– A kisebbségi sors egy állapot, amit méltósággal el kell viselnünk. Emiatt még nem követelheti senki sem, hogy felejtsük el drága örökségünket, székelykapuinkat, házainkat, díszített tárgyainkat, mindent, amiben a lelkünk benne van.

Ez volt az oka annak, hogy a Csernátoni Népfőiskola a legnehezebb időben is egyik székelykaput a másik után állította. Onnan indultak, hogyha 1332-ben a falu 34 kapuval szerepelt a pápai tizedjegyzékben, akkor ők is készítenek 34 székelykaput. Ezt hamar túllépték, a célt 340 kapura emelték. Ezt is rég túllépték, azóta nem számolják, hogy hány van. 

A székelykapukon túl megszámlálhatatlan fejfát faragtak, tölgyfából, mert az időtálló. Azt tapasztalják, a székely ember ehhez is ragaszkodik, jóllehet a fejfák jelképi üzenete már kihullott a köztudatból. A fejfa nem egyéb, mint az ember földi kinövekedett képe. Van feje, teste és lába. Más fejfa jár idősnek, vagy fiatalnak, tanult embernek, a katonának, a határvédőnek, a lófőnek, asszonyoknak, lánykáknak, és minden rendű és rangú székelynek. 

„Továbbadni utódainknak”

Ebben is fontos a mértéktartás: „túl lehet lihegni”, de az már nem szép, hívja fel a figyelmet házigazdánk.

– Menjünk el egy ősi temetőbe és nézzünk szét: egyszerű, letisztult formákat látunk, ezért megbízható, tiszta forrásnak tekinthetők. Pusztuló temetőinket jó lenne feltérképezni, ősi motívumainkat lefényképezni, lerajzolni, és továbbadni utódainknak – kongatja meg a vészharangot. 

A népfőiskola műhelyében elsajátíthatók a hagyományos bútorfaragás és -festés elemei, kitérnek a kelengyés láda hagyományára, amely a székely szobabelső elmaradhatatlan kelléke, hiszen ez volt a lányka legféltettebb bútora, a hozományával, az értékeivel, de fogasok, asztalok, díszítőelemek készítésével is megismerkedhetnek. 

– A kedvencek közé tartozik az egykor szerelmi ajándéktárgynak számító sulykoló. Ezt megpróbáljuk visszahozni a mai szokásjogba, hiszen azon egy gyönyörű levelet lehet megfogalmazni, amelyik szebb, kreatívabb és látványosabb, mint akármelyik „kütyü”, amit az üzletben kapni lehet – véli Pali bácsi.

Foglalkoznak szobabelsők, lépcsők építésével, kerítések állításával, minden esetben a népi hagyományos értékek tovább éltetése a cél. 

Erdély András